Átalegény

Ezeregy helyen laktam az országban,
Egyedül vagy éppen családi formában.
Éjszaka hétfelé szakadva formáltam,
Agyamat tömtem és engedtem korlátlan.

Mindennapjaim azzal koronáztam,
Lebegve süllyedő emberekre horgásztam.
Olykor test(le)építő talajtornáztam,
Most munkámmal vezeklek egy kórházban.

Voltam "közösség romboló", másikat építő,
Gondtalan, hedonista, sorsát megszépítő...
Megannyi borbarát mindig belém fogódzott,
Egyszer mi, másszor én játszottam bohócot.

Jelenben honom a legnagyobb magyar „falu”,
Nem tudok gyakran dönteni para-e ez vagy halu?
Fél életet bár besz*ptam Szolnokon,
Szomszéd szónokok szózatát tolom.

De mégis ki is lennék?

Amolyan mozgólépcső megmászó és lefelé is sietős,
Egy percig a helyén nem maradó, szépségét kutató,
Tapasztalat vadász, megismerésre hivatott, ritmusmutató,
Részletekig végbe menő, sokkal erre nem menő,
Az énekdallamok alá s felé új szólamot éneklő,
Az élet szépségeiből mértéket nem ismerő

Többén!

(2014)