Egy kalapácsfejű balladája

Bercike más volt, mint a többi gyermek.
Talán nála másképp működtek a szervek.
Kiskorában sokan ezért lenézték,
Vagy csak Kalapácsfejűnek becézték.

Sérelmei miatt lett kegyetlen, s elszánt.
E sorsból akadt kezébe a szerszám.
Bizonyítási kényszere gyakorolt rá nyomást,
Elavultnak látta a sok gyilkolási szokást.

Hősünk ez okból követve a trendet,
Kalapáccsal tett a fejekben rendet.
Sosem haragból, passzióból hentel,
Nem úgy, mint példaképe "Kalapácsos" Vendel.

Reccsent a koponya, fröccsent az agy,
Rájött, a vér makacs foltot hagy.
Gyakorta használt ezért vastag zsákot,
Mit előtte áldozata fejére rántott.

Fegyvere nem rozsdált, védett helyen tárolta,
Vegyszerekkel kezelte, óvta és ápolta.
Balta-arc lett majdani élettársa,
Váratlanul egy napon őt is elásta.

Mert lépést kellett tartson a haladással,
Pépesre verte egy kalapáccsal.
Így éldegélt egyedül, nem találva helyét,
Végül egy reggelen szétcsapta önfejét.

(2014)

Kalapács ballada

Vágyát mélyen hallgatva
Céltalanul ballagva
Nagy park szélét kerülte,
Fejében hangokba merülve.

- Az esti álom véres és furcsa...
Kellően fejekbe vert értelem kulcsa.
Mindenhol vér és agydarabok,
Baj nem érhet tán, ha csendben maradok. -

Prédák híján őszült,
Haza menni készült.
De jelet kapott cserébe,
Vidám gyermek szökkent elébe.

Mindaddig nyugodt marad,
Még előtte lányka elhalad,
Rulettként kapcsol át a tudat,
Másnapként gyötri, veti szét indulat.

Közelebb lép ezért hozzá,
Mintha szavát szomjazná,
Bazsajog rá sandán... holott
Kezében lapul a molot.

- Engedj ki! - belső hangja súgja,
Szófogadó emberként fordul az útra.
Hisz erősebb nála kit elzárni akar,
Gerincén mászik fel, tarkóján kapar.

Ajj... de megint bosszantó fények -
Biztosúri medál csillan... - Félre!
Közel járt ezúttal rend éber őre...
Alexandr várja lesújtson a főre.

Gyilkos tűz szeme, elméje bomlott,
- Szabad vagy! - búcsútmondott.
Röppentek varjak, rezzentek lombok.
Hangos csattanással szakadt be a homlok.

Zsákmánya sokktól nem ordít...
Mint már sokszor volt így,
Szerszám véres kézbe végső képe,
Itthagyja a világot szemébe nézve.

Halomnyi szennyesként rogyott meg a test,
Rá is mért még párat mutatván nem rest,
Fejen tátong lyuk, ágat dugott bele,
Mint a gyenge palántát jelölne meg vele.

Csend. Végre megnyugodhatott.
Belül bár ismétel egy mondatot,
Érezte ez az egyetlen megoldás...
- Démon szállta meg és én vagyok a tisztulás!

Pocsolyába mosta meg két kezét,
Elégedett mosolyba fordítva eszét,
Majd mintha nem történt volna semmi,
Hazatért otthonába végre megpihenni.

(2017)