Tekints előre

Imádattól fáradt örömmel
Mégis újult erőm nyelve,
Lét-másnapos gyönyörében
Mosolygom az ablaküvegre.

Szabad vagyok, az is voltam,
Úgy érzem végre tehetem:
Érzésektől élő-holtan
Eremben lüktet a szerelem.

Hitet újra kaptam a jelentől,
De éppen ideje volt már.
Kezdtem kiesni szerepemből
Társadalmunk nagyszínpadán.

Továbbra kell játsszam,
Örök bennem minden szép.
Látni és láttatni célom,
Ez az igaz művész lét?

Kíváncsiságból születtem,
Kaland lettem ifjúként,
Felnőtt korom harccá nevelt
Megtagadva mind' önkényt.

Tárcámba tett egy kis cetlin
Máig reményként áll ez:
Még egy kis kitartás kell,
Holnap minden rendben lesz.

Még szemedben látom a hitet
Bennem végig serken a vér.
Szeretni, szeretve lenni,
Mégha tudod egyszer véget ér.

És mi történne, ha ez az egész,
Mintha sosem volna eltűnne?
Újabb világot alkotnék,
Szebbet (jobbat) bele a világűrbe.

(2019)

Szerző: paRADISe  2019.02.01. 17:30 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://radis.blog.hu/api/trackback/id/tr1914602580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása