A gazdaság és a család jelentette mindenét,
Népes rokonság köszönhet neki háláját és életét.
Szerette az állatokat, a lovakat meg főleg,
Városának egyik fontos fuvarosa ő lett.

Göröngyökkel volt teli teljes életútja,
Tenni kellett folyvást azt mindig jól tudta.
Szekéren, majd teherautón hordott bármit másnak.
Munkát adott szegénynek, megannyi munkásnak.

Utolsó percig ment, irányított, vezetett.
Elemivel talált ki saját rendszert, nyelvezetet.
Hányszor vett el tőle az élet szinte mindent?
Mindannyiszor állt fel onnan halálra hányt fittyet.

Munkájában még komoly volt, kreatív és minta,
Lélekben fiatal, bohém maradt ami ma már ritka.
Személyét megismerhette szinte egész Szolnok,
És legalább a török óta cseng a név, hogy Mondok.

Ha nem tehetett semmit a világot unta,
Minden ami szellemi az neki nem volt munka.
Sosem nyugodhatott tevékeny létére,
Otthonában talált végül az igazi békére.

Búcsúzunk Tőled, Te jó ember! Isten legyen veled!
Tudjuk megtettél mindent mit az életben lehet!
Szeretet lett példa-történetére a pont.
Elment tőlünk "Csorba" Matyi, a legnagyobb Don.