LEHET MÁS?

Mélyvíz

Sok esélyt elpazaroltam, de a léha idő elmúlt.
Nemzetnek való egóm takarásban megbújt.
Rengeteget gondolkodtam, alkottam, vagy tettem,
Kalandokban volt sok részem, tehetséget ettem.
Megtanultam mit jelent használni nagy szavakat.
Megtaláltam miért tegyek, akadt bőséggel akarat.
Rejtett énem nagy robajjal robbant a nyilván'ra,
Mostanra sok kritikus, ha ismerne, (re)citálna.


Mögé lett

Szépségért fogantam, vélem: nem tévedem.
Nehezen viselem, ha napi lét az életem.
Nem hat rám uszítás, a karmám is rendben,
Lelki játékokkal szemben levegő lettem.
Mégsem értek egyet egyes állásfoglalással:
Nem akarsz dolgozni, csináltasd meg mással?
Odabenn az igát, már pár barom húzza,
Hajcsár csorda róluk a maradék bőrt nyúzza.
Belátod megéri a rendszert vakon követni,
Cserébe nem fognak szemed közé lövetni.
Kevesebb bér, mint amit az ember megér,
Félni az állásod, méregnyelés fillérekért.


Árnyjáték

Gyakran szívattam meg magam mások érzéseivel,
Sokszor azon járt az eszem ki, mit gondol és kivel?
A többség nem eszel okon, addig el nem lát.
Ha fáj valami rálegyint és lenyel pár pirulát.
A tömegben Érdek Elek, elvárásoktól repedek,
Rengeteg akaratom, elszántan szembemegyek,
Azonban hamis aranyának csillogásától bevontan,
Az "új L'Fountain", a ravaszdi rőt fanszőrét, befontam.
Szavakkal akasztanak be, félelemből szavaznak le,
A haszon sosem volt az asztalom,
Tömérdek érdek ostromol,
Hasztalan hajtom csattanós maszlagom.


A fény

Késztet a tett, még nem jön a vég:
Vágyamon túl épített világom rám ég.
Értékem igazolt hányada ezred-töredék,
A "minden" csupán mit igazán szeretnék:
Erőt meríteni a legapróbb csodákból,
Tanulni számtalan végzetes hibából.
Elbukás után újra felállni a földről,
Folytatni, hajszolni, utolsó gőzből.
Betűket, szavakat, mondatokat írni,
A múltat, mint nagy tanítót életre hívni,
Még egy hangot hangosan mondani,
Mellyel világokat lehet lebontani,
Elemésztő érzéseket kifejezni,
Jellemünket hasznossá kötelezni.
Egy új élményt átélni, vagy végtelent...
Mindez része csupán, mit életem jelent.


Sinus

Zenében találtam meg a kozmosz igaz arcát.
Lehető lett ízlelnem végzetem hatalmát.
Agyamban a ritmusok érzelmekké váltak.
Szembemennek mi mindennel rám hat az átlag.
Muzikalitás üdvözöl minden izzó soromon.
Dallamok feszítik érzésem és gondolatom.
Minden pillanatom ritmusképletekkel tele.
Ha elzárom készülékem is szól bennem a zene.
Hullámok mesélték a teremtő véletlen szeret.
Azóta trilliárd részecskével hasítok teret
Hálálom, majd mit hiányos életemből untam,
Átadom rezgésvilágom az univerzumnak.

(2015)

Szerző: paRADISe  2015.06.15. 01:13 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://radis.blog.hu/api/trackback/id/tr367544972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása