Galand-regény

Kávéscsészék keringőjét
Néztem a mikróban.
Csillag sorom alakulásán
Forogva tipródtam,
Mi válik valóra kicsiben, agyban,
Megtörténik a világban, nagyban.
A nagyobb petékből herék lesznek,
Anyám! Miért szültél Héraklésznek?!

Bőröm alatt kiszáradtam, de
Észt nem kérek kölcsön.
Ringatózom helyette
A három aggteleki bölcsőn.
Lüktető kudarcaim szívem
Agyamba vérrel írja.
Szemem pirosra csiszolta
Kezem nyers dörzspapírja.
Költészettől másnaposan
Hányom a rímet, valóság a téma.
Sugárban tódul, darabos olykor
Még sincs benne répa.

Mondom, amit szeretek,
Ezért tehetem, amit mondok.
Játszom férfi szerepem,
Hiszem, hogy nem rontok.
Tudom még e földön leszek,
Folyvást teszek magamért,
A kevésért, a többségért,
A magyar kulturális egységért.

Világot bontok, magam építem,
Lettem részletbe veszésig Radis
Hisz mindennek van százaléka,
Még a százaléknak is.
Kegyetlenül büntet meg,
Mindenem mit kihagyok.
Születésemkor nem tudták
Még megsejteni ki vagyok?
Szociális özönvíz hátán bárka,
Vastag bőr alá befúródott szálka,
Mindent beszívó mentális pelenka,
Forrasztó páka, szemben lehet gerenda,
Fél angyal, hullámzó ritmusmutató,
Szépségkereső, élménykutató.

* * *

Kezdet éve égek, mint az ősz,
Kortárs gyermekként mellettem nősz,
Nincs-tekintetért szidsz,
De lehet-e tág tudat?
Féltek(-)e, hogy kiderül
Jobb kelet, bal a nyugat?
Lángoljatok oszlopok,
Elégjetek, mint szál fák,
Kinek állhat jól a
Csoportos öngyilkosság?
Térj végre a földedbe,
Újra hazát lelt vándor,
S hagyd abba csúcson,
Liftszerelő: N. Sándor.
Változás készült,  félted
Pedig hidd el, tényleg,
Fontos minden út,
Mit élményként élsz meg.
Számomra a művészet,
Végek nélküli élet,
Belülről feszít hólyagunk?
Ürítsünk testvérek!

(2016)