Reggelem

Hajnal harmatától könnyező táj,
Téged sirat látványa, álmos szívem fáj
Üdvöm nélküled nem talál magára,
Vízzel telik tüdőm búcsúd szavára.
Vágyom mosolyod fényes udvarát,
Hitvesi tekintet, pajtási, jóbarát.
Érezném újra átható meleged.
Távol vagy és felejtem mi az a szeretet.

(2017)
Szerző: paRADISe  2017.11.10. 13:16 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://radis.blog.hu/api/trackback/id/tr7213229893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása