Menettérti

Újra szokásból csalódtam a világban...
Elvesztem harcokban, reménnyel hibáztam,
Nőben, férfiban, fiúban és leányban,
Cipőboltból kifelé az ünneplőm lehánytam.

Kétségbe is estem... Hajj, mit kezdjek mostan?
Kibe kapaszkodjak, hova-tovább gyorsan?
Csináltam őszintén, próbáltam okosban,
De vécéről felállva gatyámat lefostam.

Erős voltam, bálvány, bár tényleg nem bírtam,
Becsület, tartás, vagy mindezt hogy hívtam...?
Példakép szerepben a szememet kisírtam,
Toll híján önmagam sebtében leírtam.

Tenni kéne bőven, mint jelzi a halom,
De mit is érek én bot nélkül, vakon?
Ki tudja már holnaptól merre lakom...?
Frissen törölt orromból csurog ki a takony.

Taposom malmomban - lett a napi torna,
Félredobom személyem elő-jelenkorba.
Tartalmam elveszett, üres lett a forma,
Hisz meghaltam mielőtt megszülettem volna.

(2018)